Ugyan baba-mama jógaórákat már ne tartok, de ha már baba nélkül is el tudsz szabadulni egy kis időre, gyere el a Női Jóga óráimra, vagy műhelyeimre is!

Erről ITT BŐVEBBEN!

VISSZA A SZÜLÉSES CIKKEK GYŰJTEMÉNYE OLDALRA –>

Kedves JógaMamák!

örülök, ha a jógát szeretnétek megtartani mindennapjaitokban a baba megszületése után is, és nagyon várom azt a pillanatot, hogy a pocakokból jól ismert kisbabákkal most már a szemükbe nézve is megismerkedhessek!

Jógaszülés után, Baba-Mama Jóga előtt…: miről szól a legelső hat hét?

A várandósság is hihetetlenül izgalmas, de az anyaság élménye még áthatóbb erejű. Minden egyes nap az újról és az ismeretlenről szól, légy hát mint egy folyó: mindig csak a jelenben élve, mégis magadnak és babádnak időt adva, végül a tengert elérve erős szeretetáramlás… Tested védelméből most már kilépett a babád, és méhed körülölelő biztonságát a szereteteddel pótolhatod.
Nagyon nehéz munka ez! Sok könny folyhat el lelkünkből, mire valamennyire biztonságban érezhetjük saját anyaságunkat, mire az újdonsült felelősséget nemcsak félelemmel vegyes várakozással, hanem ellazult természetességgel fogadhatjuk már.

Remélem, mire eljutsz a baba-mama jóga órákra, nagyban előre jutottál ezen a csak saját magad által bejárható úton. Egyedül azonban nem vagy: erőt mindig babád szeméből meríthetsz, érdemes sokat nézegetni… Legjobb tanítód saját babád lesz!
Miért 40 nap?

Az indiai hagyományokban 40 tiszteletteljes, szűk körben eltöltött, nyugodt napot ajándékoznak az új családnak. Ezt az időt a pihenésnek, újjáéledésnek, sőt a Család szó szoros értelemben vett megszületésének szentelik. Fontos ez a békés időszak, az édesanya és a kisgyerek közötti erős érzelmi kötődés megerősödése zajlik ekkor, és a baba ekkor töltekezik fel azzal a szülei iránt érzett ősbizalommal, ami szükséges ahhoz, hogy a későbbiekben majd lassan-lassan kifelé, szüleitől elfelé is legyen mersze fordulni.

Ez az első 40 nap tényleg csoda! Bár rendkívül megerőltető mind lelkileg, mind fizikailag: szívemből bátorítalak Titeket arra, amikor csak eszetekbe ötlik a fáradtságotok leple mögül, érezzétek át ennek az időszaknak egyszeriségét, meg nem ismételhetőségét, azt az élményt, ahogy gyereketek szó szerint véve, mint egy szirmait bontogató virág, nyiladozik, majd a 40. nap vége felé az első mosolyával is elkápráztat…

Ez a 40 nap sokféle hithagyományban is nagy jelentőséggel bír: az Ótestamentum negyven napnyi özönvízről számol be, Noé negyven nap alatt építette Bárkáját. A keresztények Jézus negyven napnyi sivatagbéli meditációja után tartják éves böjtjüket. Negyven napos a Ramadán. De a vallásos hivatkozásokon túl testünk maga is negyven naponként újul meg sejti szinten a vérkeringésünkben. A negyven nap tehát jelképesen egy megújulási ciklusról szól.
És mikor már kész vagytok mindketten arra, hogy kimozduljatok otthonról…

A jóga nemcsak az egész fizikai testünket, ideg-, nyirok-, és hormonrendszerünket stimulálja, hanem, ahogy talán néhányszor a közös óráinkon is átélhettétek, a testeken túlmutató finom energiáinkat, érzelmeinket, gondolatainkat is hatékonyan befolyásolja. Pocakos mamaként  jógázás közben ráérezhettél arra, milyen erőteljesen hat a mélylégzés a babára: hogyan nyugtatja meg, vagy épp ellenkezőleg, hogyan lehetett stimulálni, energizálni is a pocakunkban növekvő kis gyereket. Bízhatunk abban, hogy ezt a tudást, és ezeket az érzeteket babád a külvilágra is magával hozza.

Nagyon sokat segít a jóga abban is, hogy a szülés élményét közösen mama és baba együtt feldolgozhasák: legyen a szülés gyönyörű, vagy éppenséggel a nehezebb, “megdolgozósabb” fajtából való, mindenképp megtörténik egyféle elszakadás abban a pillanatban, hogy a kicsi megszületik, és kilép a test belsejéből a külvilágba. Számára ez egy erős, nem elhanyagolható élmény.

A jóga segítségével sok szálat elvarrhatunk: a jóga során a testmozgások alatt finoman masszírozzuk, időnként mozgatjuk a babát, ezzel különösen az legelső hónapokban még csak rövid időt éberen töltő babákat élesztgethetjük. A jóga hat minden olyan emlékre, tudati, idegrendszeri “lenyomatokra”, mely a babánkban a legkorábbi fejlődési szakaszokból ered. Az édesanyával közös relaxáció, melyet legjobb lenne naponta többször is gyakorolni, szó szerint gyógyító hatású, az újra együttlégzés nyugalma felidéz egyféle kontinuum, a méhen belüli időszakhoz kapcsolódó folyamatosságérzetet a babában, ami megnyugtatja, erőt ad a további fejlődéséhez. Személy szerint ezt különösen fontosnak tartom a mi kultúrkörünkben, ahol nem egyértelmű, hogy az újszülött és édesanyja éjjelt és nappalt együtt, szoros fizikai kontaktusban töltsenek, ahol is persze ez a kontinuum élmény passzívan adódik a babának.

Egyébként pedig…

Rendkívül fontos mind a babának és mamának, hogy aktív élményekhez juthasson. Egymás bensőséges megismerése után a világot “újra kell tanulni”. Ehhez már szükségesek a külső benyomások is. Persze nem mindegy, milyenek. Az a fajta stimuláció, melyet a mama-babajóga ad a kicsinek még nagyon közel áll a szüleitől megszokott kapcsolathoz.

A babák imádják az emberi arcot nézegetni, és minden érzékszervüket használják arra, hogy szüleiket felismerjék. Jógázás közben a mama jól megfigyelheti, hogy a baba tartja a szemkontaktust, ha a mama beszél, énekel hozzá, netán kicsit ráfúj az arcocskájára a baba a maga módján válaszolni fog. Erőteljesebb mozgás közben szagolni is jobban fogja anyukáját, ami igen is nagyon fontos élmény számára, hiszen a szaglás az egyik első érzékelési mód, ami a babában kifejlődik.

A babának rendkívül fontos az érintés, nagyon érzékeny arra, hogyan “kezelik”, veszik őt kézbe, ringatják, emelgetik, és nagyon hamar hozzászokik az anyuka egyedi, saját érintési stílusához. De ami a legfontosabb: a jógázás alatt az anyuka nem ellátja a babáját, nem “dolgozik rá”, táplálja, tisztítja, óvja, ringatja, stb. hanem közösen élvezik az együtt töltött perceket. Ez az együttlét a lehető legjobb minőségű: abból a fajtából való, mely örömmel és kreativitással teli, és a mama és a baba közötti szabad szeretetáramlást erősíti, sőt teszi tudatosabbá.

Bár az újdonsült anya igényei ebben az időszakban háttérbe szorulnak, legyen itt az a hely, ahol magunkról is szólunk…

Szeretem ezt a képet… Amit ennek a mamának a szemében látok, az az a belső, anyai béke és nyugalom, ami minden édesanya sajátja  — a legjobb pillanataiban. Sokszor azonban nem találjuk magunkon belül ezt a helyet, ezt az érzést. Meg kell érte küzdenünk anyaként is, és nőként is. Az biztos, hogy nem magától adatik ez az állapot.

Az első hetek és hónapok örömei fáradalmakkal is vegyesek. Sok a stressz a családon; sok a feladat, és sok közülük új, ismeretlen. A Család is születőben van egyidejűleg azzal, hogy egy számunkra hihetetlenül fontos kis ember, egy új lélek fejlődésének támogatása is feladatunk. Jó, ha ilyenkor minket is támogatnak, néha nem szükséges több, mint egy észrevétlen támaszték, aminek a hátunkat dönthetjük, időről időre egy pihenős pillanatot lopva magunknak.

Remélem, hogy mindannyiotoknak megadatik ilyen támasz, sőt több is. És azt is, hogy talán a baba-mama jóga foglalkozások is hozzájárulhatnak az általános kedély-, és energiaszintetek finom megemeléséhez, egyféle feltöltődéshez.

Anya az anyához szólva, sok forrásból eredő tapasztalat alapján azt mondhatom, hogy ha erős a minket körülvevő stressz, mind az anya, mind a babája a szeretetáramlás finom egyensúlyának megbomlását érezheti: a puszta kimerültség, az idegeskedés eredményeképpen gyakran elkeseredhetünk, és nincs több energiánk arra, hogy babánk felé a legnagyobb melegséggel forduljunk. Erre persze érzékenyen reagál ő is, a lelki táplálék megvonása mindig több fájdalommal jár, mint a testi, nem csoda, ha ekkor a baba is sír, panaszkodik, amitől meg a mama érzi magát egyre rosszabbul. Francoise, az angliai jógatanárom ezt nevezi a “lefelé irányuló érzelmi spirálnak”. Hasznos lehet tudni: van ilyen. Időnként sikerül még az elején fülön csípni, megoldások után keresgélni. Néha sikerül… 🙂

Az egyik jó megoldási “tipp”: első lépésként érdemes engedni, hogy a baba segítsen nekünk: tudatosan lehet erőt meríteni abból, hogy a babád feltétel nélkül szeret téged, és ebben az érzetben tudatosan elmerülni, relaxálni gyógyító hatású tud lenni.

Okosan érdemes elfogadni a hatékony segítséget, és tudni, mi az igazán, számodra hatékony segítség. Ami nem az, az nemcsak, hogy nem szükséges, hanem terhes is lehet. Idő, míg megtanuljuk, hogy szükséges egyféle egészséges, tudatos önösség ahhoz, hogy erős édesanyákká válhassunk. A kedves nemet mondani tudás képessége nélkül még egy anya sem nevelte fel gyerekét — szerintem…

Nagyon sokat jelent, ha megtanulunk pihenni, bárhol, bármikor ellazulni, relaxálni. Az ellazultság pillanata az a pont, ahol visszafordítható a fent emlegetett lefelé haladó spirál. Következő lépésben  pedig elkezdhetjük “felspirálozni” magunkat a tudatos elengedés gyakorlásával: ha bízunk abban, a félelmünk, a fáradtságunk nem azonos a saját Önvalónkkal, hanem kevesebb is, és több is, de nem azonos magunkkal, akkor akár el is engedhetjük magunktól! Ez furcsán hangozhat először, és az első lazítások alkalmával valószínűleg csak kicsit lendít a helyzeten. egy dolog azonban biztos: a gyerekünk minden egyes ellazult, szeretetáramlást átengedni képes pillanatunkat megérzi, és merítkezik belőle.

Szeretettel az összes JógaMamának:

Réka